A Tér Átka

"1000 évvel ezelőtt két birodalom hadakozni kezdett egymással területfoglalás céljából. A háborúból egyik fél sem került ki győztesen, csak elenyésző méretű földeket szereztek meg.  A csaták során volt veszteség itt is, ott is. Az állandó fegyveres viszályok során rengeteg falut gyújtottak fel, romboltak porrá, sok földműves meghalt, családokat írtottak ki, aminek hatására a közmunkások elhagyták otthonaikat, kivándoroltak máshová, távol a háborútól. Emiatt nem volt ki művelje a földeket, ezért az ott élő lakosság vadászattal helyettesítette a mezőgazdaság kiesését. A földművesek eddig lakatlan szigetekre költöztek, ott termesztettek növényeket és tenyésztettek állatokat. Élükön egy földesúr állt. Az ő hétszáz fős őrsége tartotta fent a rendet a szigeten, felügyelte a törvények betartásét, és hajtotta végre az esetleges ítéleteket. Az összes szigeten ilyen, vagy hasonló rendszer alakult ki. Ez után háromszáz évvel, a két birodalom, Sicret és Gladorian még mindig viszálykodtak egymással. Ekkor esett meg Sicretben, hogy egy húsz fős felderítőcsapatból csak egy ember tért vissza, ő is félholtan. Élete utolsó mondataiban mindenféle óriásokról, sárkányokról és szörnyetegekről hadovált, majd végleg kimúlt belőle az élet. Először csak legyintettek egyet, hogy biztosan megőrült. De ahogy teltek a hetek, egyre bizonyosabbá vált, hogy mégsem. Többször eljátszódott ez, vagy hasonló eset. Rengeteg kereskedő tűnt el nyomtalanul, sokaknak nyoma veszett, a felderítők, akiket küldtek, sosem tértek vissza. A vadászható állatok száma egyre csökkent, kitört az éhínség, a városok körül veszélyes démonok és vadállatok portyáztak. Egyre többen váltak fosztogatóvá, vagy lettek kalózok a jobb élet reményében. A kalózkodás növekedésével a kis szigetállamok ellen irányuló támadások száma is megnőtt. A kalózok ellen a földesúr néhány száz katonája elég csekély volt, tekintve hogy a legtöbben a parasztok közül kerültek ki. Ennek hallatán Gladorian uralkodója, Raidon király megegyezett három szigetországgal, hogy folyamatosan biztosít nekik ezer fős védelmet képzett harcosokból, cserébe szállítsanak élelmet az országba. A földesurak beleegyeztek, a gazdaság helyreállt, az éhínség megszűnt. A birodalom egyre csak gazdagodott. Rá húsz évre, a már ötvenes éveit taposó Raidon elé állt egy fiatal sámán. Féltérdre ereszkedett a király előtt, majd azt mondta; "Álmot láttam, melyben a jövő volt megírva. Gyarapodó országodat hamarosan szegénységbe taszítják a szörnyetegek, melyekről senki sem tudja honnan jöttek. Erejük egyre csak nőni fog, és csak akkor fogod őket legyőzni, ha szövetségre lépsz Sicret királyával, Mirokuval. Álmomban láttam, hogy te ezt nem fogod megtenni. Több száz év tova száll majd, mikor születik néhány gyermek, kik egyesítik a két országot, és győzedelmeskednek a sötét erők felett." A szőke lány felállt, fejet hajtott majd kivonult a teremből. A király sokáig gondolkodott a nő beszédén, de nem fogadta meg a tanácsát, nem egyezett ki Mirokuval. Hamarosan megöregedett és meghalt. A sámán jövendölését generációról-generációra egyre csak felejteni kezdték, és az álom örökre az idők homályába veszett. A szörnyek egyre csak terjeszkedtek, a harcosoknak a mágiához kellett nyúlniuk, hogy esélyük legyen a lények ellen. A világot évszázadokon keresztül csak pár kérdés foglalkoztatta; Vajon le tudják-e győzni a sárkányokat? Lesz-e valaha ismét béke a két ország közt? Honnan jöttek a lények, és ki lesz az, aki legyőzi őket?

 

 

Tarts velünk, és megtudod..."

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat